Igazolás módja: jelszó
Ralph of Coggeshall krónikaíró, aki az angliai Essex grófságban lévő coggeshalli monostorban foglalta írásba feljegyzéseit, egy különös történetről számol be, amely a szomszédos Suffolk grófságbeli faluban játszódott le. Nemrégiben, írja 1210 táján keletkezett krónikájában, Saint Marys of the Wolf-pitsnél egy bányagödör közelében egy fiúra és egy leányra bukkantak, akiknek zöld volt a bőre.
Minthogy nem értették, amit mondtak, a falusiak a helybeli urasághoz, Richard De Calnehoz kísérték őket. A két gyerek eleinte csak keservesen sírt és nem volt hajlandó enni, de amikor meglátták a frissen leszedett babot, jelbeszéddel értésre adták, hogy szívesen ennének belőle. Hosszú időn át egyebet sem ettek. A kisfiú nemsokára meghalt, de a leányka szépen fejlődött és lassacskán elvesztette zöld színét. Bár sokáig élt Sir Richard udvartartásában, az uraság és családja szerint viselkedését tekintve mindvégig zabolátlan maradt.
A leányka elmondta, hogy övéi olyan országban élnek, ahol sohasem süt a nap, és ahol mindenki zöld színű. Ő és kisöccse a birkákat legeltették, s az állatok nyomában egyszer csak egy nagy barlanghoz érkeztek, ahonnan harangzúgás hallatszott. A hang nyomába eredtek és végül napsütötte helyre kerültek, ahol a nagy fényességtől megtántorodtak, és mindaddig a földön feküdtek, amíg a falusiak rájuk nem találtak.
Néprajzi elemzők szerint a történet mögött a hagyományosan zöld öltözéket viselő tündérekkel kapcsolatos régi hiedelmek húzódhatnak meg, ami mögött pedig a pogány túlvilág sejlik fel, ahová egy nagy barlangon át lehet lejutni és ahonnan elbűvölő zene szűrődik ki.