Igazolás módja: jelszó
A híres ausztrál kobold titokzatos édesvízi élőlény; ahányszor látták, annyiféleképp írták már le. Az a példánya, amelyet 1848-ban a Victoria állambeli Port Fairy mellett, az Eumeralla folyóban pillantott meg egy hüledező állattenyésztő, a hír szerint barna volt, olyan súlyos, mint egy ökör, feje akár egy kengurué, nyakán hosszú sörény díszlett, hatalmas szájában temérdek fog sorakozott. 1873-ban a queenslandi Dalby közelében állítólag egy fókafejű koboldállat bukkant fel a vízből, amelynek cápaszerű uszonya is volt. Az új-dél-walesi Murrumbidgee folyónak is meg van a maga jellegzetes szörnyecskéje. Az őslakosság katenpai néven emlegeti: lófarka és lósörénye van, két pár úszóhártyás lába három-három ujjal, s a feje az emuéhoz hasonló. 1886-ban egy nagyobb kutya méretű, gyermekarcú, halovány színű állatot dobáltak meg kövekkel a canberrai Molongo folyón átgázoló lovasok.
Egyik-másik esetben talán fókát, tengeri tehenet vagy krokodilt néznek ennek az állatnak. Az a példány, amelyet 1960-ban a sydneyi Centennial Parkban láttak a szemtanúk szerint olyan feje volt, mint egy kiscicáé, nyaka akár egy teknősé, s farka a tarajos süléhez hasonlított -, valójában egy egzotikus vízimadárfaj. pézsmaréce volt. A gyakran a főhősünknek tulajdonított dörgő hang élénken emlékeztet a gémfélék családjában tartozó, mocsarak, tavak sűrű nádasaiban élő bölömbika kiáltására. Tipikus kobold az őslakók által Dél-Ausztráliában leírt félig ember, félig hal külsejű moolgewanke.
Tim Flannery és Michael Archer ausztrál zoológusok 1985-ben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az efféle lények köré szövődött legendáknak esetleg azok a réges-régi megfigyelések adhatnak alapot, amelyek talán a mocsaras területeken élt hatalmas, tapírhoz hasonló, erszényes növényevőkre vonatkoztak. Bármi legyen is ez az állat, a köztudatban ma is él és virul.